Eszembe jutott a minap ez a bájos televíziós program a '90-es évekből. Gyerekkori élményem a Játék határok nélkül c. műsor, együtt nézte a család, és szurkoltunk az egyébként egészen jól teljesítő citromsárga magyar csapatnak.
Nem csak az idő szépíti meg ezt a korszakot, sajnos. Tiniként a közügyekbe nem láttam bele, de azt mindenképp éreztem, ez a műsor nem is a versenyről szól, sokkal inkább az összetartásról. Végre újra tagjai voltunk annak a nagy csapatnak, amit Európának neveznek - szuverénen, optimistán. A Pannon Puma kifejezés is erősen él bennem ebből az időből. Nem, nem csak az idő szépíti meg ezt a korszakot.
Eltelt 10-15 év, és mi van most? Európa nemhogy összeállt, máris megint repedezik - nemcsak a külső hatásokra, hanem belülről is. Például a görögök lehet, hogy összebalhéznának a német csapattal, ki tudja? - Teljesen mindegy, nincs mára már pénz ilyen műsorokra. 2007-ben úgy volt, hogy újraindul, de csak nem lett rá keret végül.
Igen, a televíziózás is változott. Ezt az állami csatornán adták, magas színvonalon, megspékelve sok-sok információval a fogadó és a résztvevő városokról. Hogy megismerjük egymást, Európában. Ma? Ma a celebdömpingben elvész az ember az érdektelenségben. Mert érdektelenek - de a néző azt néz, amit adnak... csak legfeljebb nem várja olyan izgalommal a műsorokat, mint annakidején. Talán a bíró, Denis is csak ennyit mondana: "C'est la vie"!
